By: Sakura /Eyes/
Title: Az élet hordozói

Dél körül járt az idő. Egy elhagyatott parkban két ifjú állt egymást méregetve, gyanúsan.
- Azt hittem megfutamodsz, és nem lesz bátorságod eljönni ide, drága barátom.
- Csak szeretted volna Kanone!
- Mintha félelmet vélnék hallani a hangodban, Eyes!
- Menj el fülészetre, Kanone...-suttogta Eyes.
- Nem sokáig fogsz még viccelődni...
- Ugyan honnan veszed ezt, Kanone..?
- Onnan, hogy megöllek....véglegesen, Eyes. Ha a vazér elpusztul, a többit már gyerekjáték elintézni...
- Mi az? Talán félsz szembeszállni mindnyájunkkal? -mosolyogta Eyes halványan.
- Ugyan már! Csak egyenként élvezetesebb végeznem veletek!
- Ó...csak hogy nem fogsz te végezni senkivel...
- Vajon miért? Te akarsz engem megállítani? -kérdezte Kanone gúnyosan.
- Ha hiszed, ha nem....igen!
Kanone gonosz kacajt hallatott, ami csak úgy visszhangzott a kihalt park fáinak lombjai között.
- Jaj, ne haragudj, de nevetnem kellett!
- Nevess csak Kanone...élvezd ki életed utolsó perceit....
Kanone arcáról lefagyott a mosoly.
- Persze.....inkább te élvezd..-súgta, majd egy hirtelen mozdulattal Eyes mellkasába hajított egy kést. A sebzett fiú rögtön odakapott.
- Mocsok..! -nyögte, majd a kés nyelére helyezve kezét, halk sziszegéssel kihúzta.
- Inkább meghalok, de a többieket nem bánthatod, érted?! -kiabálta Eyes.
Kanone szemében meglepettség csillant.
- A hangodban....aggódást hallottam..érzéseid megerősödtek......Eyes! Hová tűnt az a kemény hidegség, amit még a szüleid halála sem űzött el..? Mindez csak pár nyomorult ember miatt....Ebben a világban már csak úgy tudsz megélni, ha szívedben hidegség van.....ha ez felolvad, az illető legyengül....pont így te is, barátom...
- Egyáltalán nincs igazad, Kanone! Lehet régebben én is hideg, és.......érzéstelen voltam, de ez megváltozott!!
- Addig volt jó Eyes...míg érzéseidet szíved legmélyebb gödrében tartottad....el fogsz veszni a sötétségben ilyen hozzáállással.....annyira.....sajnálom.....
- És mégis mit?
- Hogy így....ilyen élettel kell, hogy a halál mélységébe űzzelek...
- Nyomorult! -kiáltotta Eyes, s másik kezéből Kanone felé dobott egy bombát. Kanone-t érte a robbanás, de alig...pár karcolás esett rajta...homlokát vörös csík festette be, ami az orrnyerge felé folyt, és egy hirtelen mozdulattal a földre csöppent.
- Jó húzás, bár... -mégegy kést Eyes mellkasához célzott, addig amíg a füsttől a fiú nem lát....a kés nem Eyes mellkasába talált célhoz....hanem rosszabb helyen...feljebb.....a fiú szívénél....Eyes a földre esett..remegni kezdett.....szíve már nem bírta sokáig...mire elszállt a füst, Kanone előtte állt.
- Hm....nem oda akartam...de így is jó lesz..! -mosolyogta.
Eyes a gyűlölet, és a szomorság csillogó tekintetével nézett a cirmos, gonoszan mosolygó szempárba...
~Sajnálom....nem tudtam még legyengíteni sem....nem voltam elég figyelmes.....szánalomra méltó vagyok....kérlek....bocsássatok meg nekem......barátaim..~
Eyes kezéből kiesett a kés, mit szorongatott, s nagy csörrenéssel földet ért...a fiú eldőlt, s soha többé nem kelt fel a hűvös, piros vérrel festett aszfaltról...Kanone mosolyogva, mégis fájdalommal távozott, hogy nem szórakozhatott még barátjával....Mire Rio, és a többiek odaértek, Kanone már messze járt...Eyes pedig.....ha úgy mondjuk ő is messze járt.....de nem ebben a világban...és csak a lelke....a teste élettelenül, jéghidegen hevert még mindig a földön.....a Végzet Gyermekei, mind szomorúan, könnyes szemmel váltak el Eyes-tól....de Rio-t megérintette a dolog...jobban mint a többieket....többé nem tudott mosolyogni.....túlságosan fájt ez neki...s egyszer, mikor a parkban üldögélt, egyedül, elmélyedve, a fejében egy hangot hallott, mit Eyes mondott neki egyszer; " Az élet olyan. mint a lepkék...mikor hernyók, azok az élet rossz pillanatai...de amikor kibontakoznak, és gyönyörű lepkék lesznek...az élet is megváltozik..." S Rio előtt egy újonnan született albínó lepke szállt el, hordozva magával a drága, felbecsülhetetlen magot......, az életet.